Amiért a nyomdák mindig kötözködnek
Amiért a nyomdák mindig kötözködnek
Sok megrendelő azt hiszi, hogy egy névjegyet vagy szórólapot simán meg tud csinálni saját maga, elvégre ott a Photoshop, a Canva, vagy éppen egy AI. Csakhogy van néhány alapvető nyomdai szabály, amivel nem számolnak. Összegyűjtöttem a leggyakoribb hibákat, amikkel nap mint nap találkozom.

-
Nincs kifutó
Kezdjük a legegyszerűbbel: nincs kifutó az anyagon. De miért is kéri ezt a nyomda? Mert a vágás sosem lesz milliméter pontos, maradhat egy apró felület, ahol kilátszik a vágatlan, nyomatlan papír. Ezt küszöböli ki a kifutó: a háttér 3–5 mm-rel túllóg a vágott méreten. Kifutó nélkül a nyomda visszaküldi az anyagot, mert nem tud felelősséget vállalni a végeredményért.
-
Fekete, alátöltés nélkül
A fekete alátöltése egy olyan trükk, amit még grafikusok is kihagynak néha, pedig sokat dob a végeredményen. Ha igazán mély feketét szeretnénk (például egy nagy fekete felületnél), plusz színeket kell a fekete alátenni. Én általában 40% ciánt és 20–20% magentát-sárgát használok. A nyomdák között megoszlanak a vélemények, hogy kell-e a sárga is, én biztosra megyek…
-
Vékony betűk a háttérben
A háttérben lévő vékony betűs szövegeknél a legnagyobb kockázat, hogy a szöveg „becsukódik”. Ez azt jelenti, hogy a nyomtatás nem tudja tökéletesen kitisztítani a festéket azokról az apró, vékony vonalú területekről (ez pláne igaz az apróbetűre). Ha a design engedi, válasszunk kicsit vastagabb, erőteljesebb fontot, vagy váltsunk félkövérre a háttérben futó szövegnél. A mai gépek ezt már sokkal jobban kezelik, mint régen, de az ördög nem alszik.
-
Szöveg és kép túl közel a vágáshoz
Ha nincs elég margó, a szöveg túl közel kerül a vágás vonalához. A CTP-s szabály szerint, ha két milliméteren belül van a szöveg, az anyagot vissza kell küldeni. Vagy, ha más nem, jóvá kell hagyatni a megrendelővel, hogy a felelősség ne a nyomdán maradjon, ha a legrosszabb esetben tényleg belevágnak a szövegbe. Ökölszabály: minimum öt milliméter margó (bár egy mai névjegynél sokszor csak néggyel dolgoznak). Ugyanez igaz a képekre is: csúnyán fest, ha egy kép „leesik” a nyomat pereméről.
-
A kenyérszöveg nem tiszta fekete
A fekete szöveg (kenyérszöveg) ritkán 100% tiszta fekete. Sokszor belekeveredik más szín is: a Photoshop alapértelmezett feketéje például 91% cián, 79% magenta, 62% sárga és 97% fekete. Ez a nyomdák rémálma. Nagyítóval (néha szabad szemmel is) jól látszik, ahogy a fekete betű mögül kilógnak az egyéb színek. Persze át lehet állítani egy színt tiszta feketére (pl. Acrobat Professional-ben), de ez plusz munka, amit ritkán akar megfizetni bárki. Corel-es fájloknál nagyon gyakori a négyszínű fekete szöveg, pedig ott is könnyen javítható. Az InDesign, Quark Xpress viszont alapból 100%-os feketeként kezeli a szöveget. Nagy, vastag betűknél – például plakátoknál – pont fordítva: ott kifejezetten jó, ha több színből áll a fekete, hogy „mélyebb” legyen (lásd: alátöltés).
-
Monitor vs. nyomat: két külön világ
Gyakran elsikkad a különbség két színtér között: mint a monitor és a nyomathordozó. A monitor három színt kever (RGB), a nyomda néggyel dolgozik (CMYK). A nyomtatott anyag emiatt mindig kicsit sötétebb lesz, mint amit a képernyőn látunk. Ezt kevesen kalkulálják bele, megrendelők és néha grafikusok is. A nyomda sosem fogja tökéletesen visszaadni a monitoron látott színt, még kalibrált kijelző mellett sem – pláne nem, ha a megrendelő monitorja rosszul van beállítva, mert akkor ő eleve egészen mást lát, mint ami a végül kijön a nyomdagépből.
-
A 72 dpi nem elég
És ne feledkezzünk meg a képfelbontásról sem. Ami 72 dpi-ben remekül fest a monitoron, az nyomdai minőségben csak 300 dpi-től néz ki igazán jól. Sokszor hallom megrendelőtől (néha kevésbé gyakorlott grafikustól is), hogy „a monitoron nagyon szép…”, és igazuk is van, csak a nyomtatáshoz jóval több pixel kell egy inch-re. A kerek 300-as szám inkább csak iránymutató, 240 alá viszont semmiképp ne menjünk, ha nem akarunk pixeles, homályos, szétesett kiadványt.
Ezek a leggyakoribb problémák nyomdai oldalról. Nem a teljesség igényével, csak hogy lássátok, miért „kötözködnek” mindig a nyomdák.